13452 MAGYAR KÖZLÖNY • 2012. évi 92. szám Felelõsség az eredményért mint minõsítõ körülményért 9. § Az eredményhez, mint a bûncselekmény minõsítõ körülményéhez fûzött súlyosabb jogkövetkezmények akkor alkalmazhatóak, ha az elkövetõt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli. A kísérlet 10. § (1) Kísérlet miatt büntetendõ, aki a szándékos bûncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. (2) A kísérletre a befejezett bûncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni. (3) A büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellõzni is lehet, ha a kísérletet alkalmatlan tárgyon, alkalmatlan eszközzel vagy alkalmatlan módon követik el. (4) Nem büntethetõ kísérlet miatt, a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a bûncselekmény befejezése, vagy b) aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja. (5) Ha a (4) bekezdésben meghatározott esetben a kísérlet már önmagában is megvalósít más bûncselekményt, az elkövetõ e bûncselekmény miatt büntethetõ. Az elõkészület 11. § (1) Ha e törvény külön elrendeli, elõkészület miatt büntetendõ, aki a bûncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítõ feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik. (2) Nem büntethetõ elõkészület miatt, a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a bûncselekmény elkövetésének megkezdése, b) aki az elkövetés elhárítása céljából korábbi felhívását, ajánlkozását, vállalkozását visszavonja, vagy arra törekszik, hogy a többi közremûködõ az elkövetéstõl elálljon, feltéve, hogy a bûncselekmény elkövetésének megkezdése bármely okból elmarad, vagy c) aki az elõkészületet a hatóságnál a bûncselekmény elkövetésének megkezdése elõtt feljelenti. (3) Ha az (1) bekezdésben meghatározott esetben az elõkészület már önmagában is megvalósít más bûncselekményt, az elkövetõ e bûncselekmény miatt büntethetõ. Az elkövetõ 12. § Elkövetõ a tettes, a közvetett tettes és a társtettes (a továbbiakban együtt: tettesek), valamint a felbujtó és a bûnsegéd (a továbbiakban együtt: részesek). 13. § (1) Tettes az, aki a bûncselekmény törvényi tényállását megvalósítja. (2) Közvetett tettes az, aki a szándékos bûncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethetõ, illetve tévedésben levõ személy felhasználásával valósítja meg. (3) Társtettesek azok, akik a szándékos bûncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységérõl tudva, közösen valósítják meg. 14. § (1) Felbujtó az, aki mást bûncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. (2) Bûnsegéd az, aki bûncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt. (3) A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.