13460 MAGYAR KÖZLÖNY • 2012. évi 92. szám Az elzárás 46. § (1) Az elzárás tartamát napokban kell meghatározni, annak legrövidebb tartama öt, leghosszabb tartama kilencven nap. (2) Az elzárást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani. A közérdekû munka 47. § (1) A közérdekû munka tartamát órákban kell meghatározni, annak legkisebb mértéke negyvennyolc, legnagyobb mértéke háromszáztizenkettõ óra. (2) A közérdekû munkát az elítélt, ha törvény eltérõen nem rendelkezik, hetente egy napon – a heti pihenõnapon vagy a szabadidejében –, díjazás nélkül végzi. (3) A bíróság ítéletében a közérdekû munka jellegérõl rendelkezik. (4) A közérdekû munkára ítélt köteles a számára meghatározott munkát elvégezni. Az elkövetõ olyan munka végzésére kötelezhetõ, amelyet – figyelemmel egészségi állapotára és képzettségére – elõreláthatóan képes elvégezni. 48. § (1) Ha az elítélt a számára meghatározott munkát önhibájából nem végzi el, a közérdekû munkát vagy annak hátralévõ részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. (2) A közérdekû munka helyébe lépõ szabadságvesztést büntetés-végrehajtási intézetben, fogház fokozatban kell végrehajtani. (3) A közérdekû munka helyébe lépõ szabadságvesztés három hónapnál rövidebb is lehet. 49. § Ha az elítéltet a közérdekû munkára ítélés után elkövetett bûncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, és a közérdekû munka büntetést még nem hajtották végre, a közérdekû munkát vagy annak hátralévõ részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni úgy, hogy négy óra közérdekû munkának egynapi szabadságvesztés felel meg. Az átváltoztatás után fennmaradó közérdekû munkának egynapi szabadságvesztés felel meg. A pénzbüntetés 50. § (1) A pénzbüntetést úgy kell kiszabni, hogy – figyelemmel a bûncselekmény tárgyi súlyára – meg kell állapítani a pénzbüntetés napi tételeinek számát, és – az elkövetõ vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz és életviteléhez mérten – az egynapi tételnek megfelelõ összeget. (2) Akit haszonszerzés céljából elkövetett bûncselekmény miatt határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélnek, ha megfelelõ jövedelme vagy vagyona van, pénzbüntetésre is kell ítélni. (3) A pénzbüntetés legkisebb mértéke harminc, legnagyobb mértéke ötszáznegyven napi tétel. Egynapi tétel összegét legalább ezer, legfeljebb ötszázezer forintban kell meghatározni. (4) A bíróság ítéletében – az elkövetõ vagyoni, jövedelmi viszonyaira tekintettel – rendelkezhet úgy, hogy az elkövetõ a pénzbüntetést legfeljebb két éven belül havi részletekben fizetheti meg. 51. § (1) Ha az elítélt a pénzbüntetést nem fizeti meg, illetve részletfizetés engedélyezése esetén egyhavi részlet megfizetését elmulasztja, a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. (2) Ha a pénzbüntetést végrehajtandó szabadságvesztés mellett szabták ki, vagy a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelték, a pénzbüntetés helyébe lépõ szabadságvesztés végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó. Egyéb esetekben a pénzbüntetés helyébe lépõ szabadságvesztést fogház fokozatban kell végrehajtani. (3) A pénzbüntetés helyébe lépõ szabadságvesztés három hónapnál rövidebb is lehet. A foglalkozástól eltiltás 52. § (1) A foglalkozás gyakorlásától azt lehet eltiltani, aki a bûncselekményt a) szakképzettséget igénylõ foglalkozása szabályainak megszegésével követi el, vagy b) foglalkozásának felhasználásával, szándékosan követi el.