MAGYAR KÖZLÖNY
•
2012. évi 92. szám
13459
d) hadikövet elleni erõszak súlyosabban minõsülõ esete [148. § (2) bekezdés],
e) védett személyek elleni erõszak [149. § (1)–(2) bekezdés],
f) nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyver alkalmazása [155. § (1) bekezdés],
g) egyéb háborús bûntett (158. §),
h) emberölés súlyosabban minõsülõ esete [160. § (2) bekezdés],
i) emberrablás súlyosabban minõsülõ esete [190. § (3)–(4) bekezdés],
j) emberkereskedelem súlyosabban minõsülõ esete [192. § (6) bekezdés],
k) alkotmányos rend erõszakos megváltoztatása [254. § (1) bekezdés],
l) rombolás súlyosabban minõsülõ esete [257. § (2) bekezdés],
m) fogolyzendülés súlyosabban minõsülõ esete [284. § (4) bekezdés],
n) terrorcselekmény [314. § (1) bekezdés],
o) jármû hatalomba kerítése súlyosabban minõsülõ esete [320. § (2) bekezdés],
p) közveszély okozása súlyosabban minõsülõ esete [322. § (3) bekezdés],
q) zendülés súlyosabban minõsülõ esete [442. § (4) bekezdés],
r) elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erõszak súlyosabban minõsülõ esete [445. § (5) bekezdés],
ha azt személy elleni vagy dolog elleni erõszakkal követik el.
(2) A feltételes szabadságra bocsátás lehetõségét ki kell zárni, ha az elkövetõ
a) erõszakos többszörös visszaesõ, vagy
b) az (1) bekezdésben meghatározott bûncselekményt bûnszervezetben követte el.
45. §
(1) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése elõtt elkövetett bûncselekmény miatt az életfogytig tartó
szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a
feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés
idõtartamáig elhalasztja.
(2) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése elõtt elkövetett bûncselekmény miatt az életfogytig tartó
szabadságvesztésbõl történõ feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú végrehajtandó
szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás
legkorábbi idõpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés idõtartamáig elhalasztja.
(3) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bûncselekmény miatt az életfogytig
tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes
szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját a határozott ideig tartó szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és
legfeljebb húsz év közötti idõtartamra elhalasztja.
(4) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bûncselekmény miatt az életfogytig
tartó szabadságvesztésbõl történõ feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik,
a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját a
határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti idõtartamra elhalasztja.
(5) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésbõl történt feltételes szabadságra bocsátás alatt elkövetett
bûncselekmény miatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és
a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de
legalább öt és legfeljebb húsz év közötti idõtartamra elhalasztja.
(6) Ha az életfogytig tartó szabadságvesztésbõl történõ feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontjának
elhalasztására az (1), (2), (4) és (5) bekezdés szerinti határozott tartamú szabadságvesztés miatt kerül sor, a feltételes
szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját a határozott tartamú szabadságvesztésbe beszámított elõzetes fogva
tartás, valamint házi õrizet idejének figyelembevételével kell megállapítani.
(7) A bíróság az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet akkor bocsáthatja feltételes szabadságra, ha a
szabadságvesztésbõl az elítélt letöltötte a bíróság által meghatározott idõtartamot, és alaposan feltehetõ, hogy a
büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhetõ.
(8) Nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt, ha ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik. Ha a
korábbi életfogytig tartó szabadságvesztést még nem hajtották végre, az ismételten kiszabott életfogytig tartó
szabadságvesztés nem hajtható végre.