13458 MAGYAR KÖZLÖNY • 2012. évi 92. szám (4) Nem bocsátható feltételes szabadságra a) a többszörös visszaesõ, ha a szabadságvesztést fegyház fokozatban kell végrehajtani, b) az erõszakos többszörös visszaesõ, c) aki a bûncselekményt bûnszervezetben követte el, d) akit olyan szándékos bûncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet korábbi, határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése vagy a végrehajthatóság megszûnése elõtt követett el. 39. § (1) Határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralevõ részével, de legalább egy év. A 38. § (3) bekezdés alkalmazása esetén a bíróság ítéletében rendelkezhet úgy, hogy a feltételes szabadság tartama legalább egy, legfeljebb három évvel meghosszabbodik. (2) Ha a szabadságvesztés hátralevõ része egy évnél rövidebb, és végrehajtását nem rendelték el, a büntetést – a feltételes szabadság letelte után – a hátralevõ rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni. 40. § (1) A bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, ha az elítéltet a) az ítélet jogerõre emelkedését követõen elkövetett bûncselekmény miatt a feltételes szabadság tartama alatt, vagy b) a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bûncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. (2) A bíróság a feltételes szabadságot megszüntetheti, ha az elítéltet az (1) bekezdésben meghatározottakon kívül egyéb büntetésre ítélik. (3) A feltételes szabadság megszüntetése esetén a feltételes szabadságon eltöltött idõ a szabadságvesztésbe nem számít be. (4) Ha a feltételes szabadság tartama alatt az elítélten olyan bûncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztést kell végrehajtani, amelyet a korábbi ítélet jogerõre emelkedése elõtt követett el, a szabadságvesztés végrehajtása a feltételes szabadságot félbeszakítja, és a bíróság a feltételes szabadság folytatásának legkorábbi idõpontját a) az utóbb kiszabott szabadságvesztésbõl engedélyezett feltételes szabadság idõpontjáig, vagy b) – ha az utóbb kiszabott szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetõsége kizárt – a szabadságvesztés végrehajtásának idõtartamáig elhalasztja. Az életfogytig tartó szabadságvesztés 41. § (1) Életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bûncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte. E rendelkezés a 81. § (4) bekezdése és a 90. § (2) bekezdése alapján kiszabható életfogytig tartó szabadságvesztésre is vonatkozik. (2) Az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház. Feltételes szabadságra bocsátás az életfogytig tartó szabadságvesztésbõl 42. § Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetõségét kizárja. 43. § (1) Ha a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetõségét nem zárja ki, annak legkorábbi idõpontját legalább huszonöt, legfeljebb negyven évben állapítja meg. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját években kell meghatározni. (2) Életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartama legalább tizenöt év. 44. § (1) Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetõségét csak az alábbi bûncselekmények miatt zárhatja ki: a) népirtás [142. § (1) bekezdés], b) emberiesség elleni bûncselekmény [143. § (1) bekezdés], c) apartheid [144. § (1) és (3) bekezdés],