1.
BEVEZETÉS
A kiberbiztonság jólétünk és biztonságunk szempontjából egyaránt kiemelten fontos. Mivel
mindennapi életünk és gazdaságunk egyre inkább függ a digitális technológiáktól, egyre
nagyobb veszélyeknek vagyunk kitéve. A kiberbiztonsági események sokfélesége az
elkövetők, illetve az általuk elérni kívánt célok szempontjából egyaránt fokozódik. A rossz
szándékú kibertevékenységek nem csupán gazdaságunkat, valamint a digitális egységes piac
lendületét fenyegetik, hanem demokráciánk működését, szabadságjogainkat és értékeinket is.
Biztonságunk jövője azon múlik, hogy kapacitásainkat hogyan tudjuk úgy kiigazítani, hogy
megvédjük az Uniót a kiberfenyegetésekkel szemben: a civil infrastruktúra és a katonai
kapacitás egyaránt digitális biztonsági rendszerekre támaszkodik. Ezt az Európai Tanács
2017. júniusi ülése1, valamint az Európai Unió globális kül- és biztonságpolitikai stratégiája2
is elismerte.
A kockázatok exponenciálisan növekednek. Egyes tanulmányok szerint a kiberbűnözés
gazdasági hatása 2013 és 2017 között ötszörösére nőtt, 2019-ig pedig ez az érték újból
megnégyszereződhet3. A zsarolóvírus-támadások4 terén különösen nagy növekedés
tapasztalható, és a közelmúltbeli támadások5 a kiberbűnözői tevékenység drasztikus
emelkedését jelzik. A zsarolóvírus mellett azonban más fenyegetések is léteznek.
A kiberfenyegetés nem állami és állami szereplőktől egyaránt érkezhet: gyakran bűnözőkről
van szó, akiket a nyereség motivál, de a támadások politikai és stratégiai indíttatásúak is
lehetnek. A bűnözés általi fenyegetést fokozza a kiberbűnözés és a „hagyományos” bűnözés
közötti határvonal elmosódása, hiszen a bűnözők az internetet tevékenységük kiterjesztésére,
illetve arra is használják, hogy új módszereket és eszközöket találjanak a bűncselekmények
elkövetéséhez6. Az esetek túlnyomó többségében azonban a bűnözők nyomon követésének
esélye minimális, a vádemelés esélyei pedig még ennél is kisebbek.
Ugyanakkor az állami szereplők egyre gyakrabban nem a hagyományos eszközökkel, például
katonai erővel szereznek érvényt geopolitikai céljaiknak, hanem diszkrétebb
kibereszközökkel, például a belső demokratikus folyamatokba történő beavatkozással. A
kibertér hadszíntérként történő használata – akár önállóan, akár hibrid megközelítés részeként
– ma már széles körben ismert. A dezinformációs kampányok, álhírek és kritikus
infrastruktúrák elleni kiberműveletek egyre inkább terjednek, és válaszreakciót igényelnek.
Ezért az európai védelem jövőjéről szóló vitaanyagban7 a Bizottság hangsúlyozta a
kibervédelmi együttműködés fontosságát.
Ha nem sikerül jelentős mértékben javítanunk a kiberbiztonságon, a kockázat a digitális
átalakulással párhuzamosan egyre nagyobb lesz. 2020-ra a dolgok internetét alkotó több
tízmilliárd eszköz fog csatlakozni az internethez, de tervezésük során a kiberbiztonságot
1
2
3
4
5
6
7
http://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2017/06/23-euco-conclusions/.
http://europa.eu/globalstrategy/.
Lásd például a McAfee & Centre for Strategic and International Studies 2014-es tanulmányát, amelynek
címek „Net losses: Estimating the Global Cost of Cybercrime” (Nettó veszteség: a kiberbűnözés globális
költségének becslése).
A zsarolóvírus olyan rossz szándékú számítógépes program, amely megakadályozza vagy korlátozza a
felhasználó saját rendszeréhez való hozzáférését úgy, hogy bizonyos váltságdíj megfizetéséig zárolja a
rendszer képernyőjét vagy a felhasználó fájljait.
2017 májusában a WannaCry nevű zsarolóvírus-támadás több mint 150 országban 400 000-nél is több
számítógépet érintett. Egy hónappal később a „Petya” söpört végig Ukrajnán és világszerte több cégen.
EUROPOL, A súlyos és szervezett bűnözésre vonatkozó fenyegetésértékelés, 2017.
https://ec.europa.eu/commission/sites/beta-political/files/reflection-paper-defence_en.pdf.
2