13452
MAGYAR KÖZLÖNY
•
2012. évi 92. szám
Felelõsség az eredményért mint minõsítõ körülményért
9. §
Az eredményhez, mint a bûncselekmény minõsítõ körülményéhez fûzött súlyosabb jogkövetkezmények akkor
alkalmazhatóak, ha az elkövetõt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli.
A kísérlet
10. §
(1) Kísérlet miatt büntetendõ, aki a szándékos bûncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be.
(2) A kísérletre a befejezett bûncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni.
(3) A büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellõzni is lehet, ha a kísérletet alkalmatlan tárgyon, alkalmatlan eszközzel vagy
alkalmatlan módon követik el.
(4) Nem büntethetõ kísérlet miatt,
a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a bûncselekmény befejezése, vagy
b) aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja.
(5) Ha a (4) bekezdésben meghatározott esetben a kísérlet már önmagában is megvalósít más bûncselekményt,
az elkövetõ e bûncselekmény miatt büntethetõ.
Az elõkészület
11. §
(1) Ha e törvény külön elrendeli, elõkészület miatt büntetendõ, aki a bûncselekmény elkövetése céljából az ehhez
szükséges vagy ezt könnyítõ feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös
elkövetésben megállapodik.
(2) Nem büntethetõ elõkészület miatt,
a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a bûncselekmény elkövetésének megkezdése,
b) aki az elkövetés elhárítása céljából korábbi felhívását, ajánlkozását, vállalkozását visszavonja, vagy arra törekszik,
hogy a többi közremûködõ az elkövetéstõl elálljon, feltéve, hogy a bûncselekmény elkövetésének megkezdése
bármely okból elmarad, vagy
c) aki az elõkészületet a hatóságnál a bûncselekmény elkövetésének megkezdése elõtt feljelenti.
(3) Ha az (1) bekezdésben meghatározott esetben az elõkészület már önmagában is megvalósít más bûncselekményt,
az elkövetõ e bûncselekmény miatt büntethetõ.
Az elkövetõ
12. §
Elkövetõ a tettes, a közvetett tettes és a társtettes (a továbbiakban együtt: tettesek), valamint a felbujtó és a bûnsegéd
(a továbbiakban együtt: részesek).
13. §
(1) Tettes az, aki a bûncselekmény törvényi tényállását megvalósítja.
(2) Közvetett tettes az, aki a szándékos bûncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros
elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethetõ, illetve tévedésben levõ személy felhasználásával
valósítja meg.
(3) Társtettesek azok, akik a szándékos bûncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységérõl tudva, közösen
valósítják meg.
14. §
(1) Felbujtó az, aki mást bûncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.
(2) Bûnsegéd az, aki bûncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt.
(3) A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.