MAGYAR KÖZLÖNY • 2012. évi 92. szám 13459 d) hadikövet elleni erõszak súlyosabban minõsülõ esete [148. § (2) bekezdés], e) védett személyek elleni erõszak [149. § (1)–(2) bekezdés], f) nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyver alkalmazása [155. § (1) bekezdés], g) egyéb háborús bûntett (158. §), h) emberölés súlyosabban minõsülõ esete [160. § (2) bekezdés], i) emberrablás súlyosabban minõsülõ esete [190. § (3)–(4) bekezdés], j) emberkereskedelem súlyosabban minõsülõ esete [192. § (6) bekezdés], k) alkotmányos rend erõszakos megváltoztatása [254. § (1) bekezdés], l) rombolás súlyosabban minõsülõ esete [257. § (2) bekezdés], m) fogolyzendülés súlyosabban minõsülõ esete [284. § (4) bekezdés], n) terrorcselekmény [314. § (1) bekezdés], o) jármû hatalomba kerítése súlyosabban minõsülõ esete [320. § (2) bekezdés], p) közveszély okozása súlyosabban minõsülõ esete [322. § (3) bekezdés], q) zendülés súlyosabban minõsülõ esete [442. § (4) bekezdés], r) elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erõszak súlyosabban minõsülõ esete [445. § (5) bekezdés], ha azt személy elleni vagy dolog elleni erõszakkal követik el. (2) A feltételes szabadságra bocsátás lehetõségét ki kell zárni, ha az elkövetõ a) erõszakos többszörös visszaesõ, vagy b) az (1) bekezdésben meghatározott bûncselekményt bûnszervezetben követte el. 45. § (1) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése elõtt elkövetett bûncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés idõtartamáig elhalasztja. (2) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése elõtt elkövetett bûncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésbõl történõ feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés idõtartamáig elhalasztja. (3) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bûncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját a határozott ideig tartó szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti idõtartamra elhalasztja. (4) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bûncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésbõl történõ feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti idõtartamra elhalasztja. (5) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésbõl történt feltételes szabadságra bocsátás alatt elkövetett bûncselekmény miatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti idõtartamra elhalasztja. (6) Ha az életfogytig tartó szabadságvesztésbõl történõ feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontjának elhalasztására az (1), (2), (4) és (5) bekezdés szerinti határozott tartamú szabadságvesztés miatt kerül sor, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját a határozott tartamú szabadságvesztésbe beszámított elõzetes fogva tartás, valamint házi õrizet idejének figyelembevételével kell megállapítani. (7) A bíróság az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet akkor bocsáthatja feltételes szabadságra, ha a szabadságvesztésbõl az elítélt letöltötte a bíróság által meghatározott idõtartamot, és alaposan feltehetõ, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhetõ. (8) Nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt, ha ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik. Ha a korábbi életfogytig tartó szabadságvesztést még nem hajtották végre, az ismételten kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés nem hajtható végre.